1. Piros pünkösd

A magyar nyelvhasználatban vannak olyan állandó szókapcsolatok, amelyeket időnként mi is alkalmazunk, pl. amikor „piros pünkösd"-ről beszélünk.

 

„Szép piros a pünkösd reggel,
Mintha tűzzel, Szentlélekkel
Menny-föld tele volna;
E napot fent s lent megűlik,
E nap oly ragyogva nyílik,
Mint hajnali rózsa."
(Arany János: Az ünneprontók)

 

A pünkösd piros pünkösd, mert „...lángnyelvekhez hasonlók jelentek meg előttük [ti. a tanítványok előtt], amelyek elkülönültek, és mindegyikükre leszálltak. Ők pedig mindnyájan megteltek Szentlélekkel..." (ApCsel 2,3-4).

2. Fehér pünkösd

De beszélhetnénk fehér pünkösdről is. Isten Szentlelke, Aki pünkösdkor lángnyel-vekhez hasonló alakban nyugodott meg a tanítványokon, három évvel korábban ga-lamb formájában szállt le Jézusra. „Amikor Jézus megkeresztelkedett, azonnal kilé-pett a vízből, és íme, megnyílt neki a menny, és látta, amint az Isten Lelke leszáll rá, mint egy galamb." (Mt 3,16). Természetesen itt ugyanarról a jelenségről van szó, mint a lángnyelvek esetében: csak hol így, hol úgy fejezi ki magát a Szentírás, hogy leírja a leírhatatlant. Mint amikor az utcán sétálva nem vesszük észre, hogy lábunk előtt fehér galamb jár-kel, mely következő lépésünknél felrebben, s mi a szemünk sarkából csak egy fehér villanást látunk - így lehetett valamilyen csodálatos és megmagyarázhatatlan módon érzékelni a Szentlélek megjelenését és Jézusra mutatását is.

3. Kék pünkösd

Végül - a teljesség igénye nélkül - beszéljünk még most kék pünkösdről is. Jézus a Szentlélek munkálkodását vízhez is hasonlítja. „Aki hisz bennem, amint az Írás mondta, élő víz folyamai áradnak annak belsejéből. Ezt pedig a Lélekről mondta, akit kapnak majd a benne hívők..." (Jn 7,38-39). A víz áradása kiszámíthatatlan, megfoghatatlan, csak hatását, erejét tapasztalhatjuk. Az elmúlt napok áradásai ráirányították figyelmünket erre az ellenállhatatlan elemre - így a Szentlélek munkálkodása sem számítható ki előre, és ugyanígy ellenállhatatlan. Ott és úgy munkálkodik, ahogy Neki tetszik: de mindig Jézushoz kötötten, Jézusra mutató módon. Hiszen a Szentléleknek nincs külön mondanivalója: „Ő engem dicsőít majd [mondja Jézus], mert az enyémből vesz, és kijelenti nektek." (Jn 16,14). Kijelenti nekünk a megváltás és a feltámadás csodáját; kijelenti, hogy átéljük a „tüzes lángnyelvek", avagy a „galamb" reánk szállását, a kegyelem áradó folyójának ellenállhatatlan erejét: a piros, a fehér és a kék pünkösd üzenetét...

Loránt Gábor