Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
Lk 2,10-11
Életem talán legfájóbb időszaka, édesanyánk hosszú, súlyos betegsége után, örömmel vártuk második kis unokánkat. 2002. december 18-án megszületett Ádám, súlyos szívrendellenességgel. 'Orvosi bravúr' volt felismerni, nincs meg a két vérkör, hát még megműteni! Féléves korában újabb műtét következett.
Ima, könyörgés, feltett kezek... Nemcsak a család, hanem az egész gyülekezet részéről is. Ige, ígéret: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet." Azon az Adventen átértékelődött bennem minden: lényeges és lényegtelen, fontos és kevésbé fontos.
Sokat jelentett akkor Vas István: A Teremtőhöz című verséből a következő részlet:
„Köszönöm, hogy megteremtettél,
Ó, Szeretet, és idetettél,
Hogy csillagok, ködök, hegyek
között ember legyek.
Köszönöm, amit látok ,
A teremtett világot,
Hogy még a rossz sem céltalan,
Mindennek jelentése van.
És én is neked kincset érő
Egy vagyok, soha visszatérő... „
Vigasztalást adott: kis Ádám Istennek kincset ér, a rossz sem céltalan. Mostanában szinte naponta mondogatom magamban a fenti idézetet. Én is kincset érő vagyok és Te is! Az Istennek érünk kincset! Oly drága kincset, hogy az egyszülött fiát adta értünk. Krisztus megszületett! Születésével felvállalta megváltásunkat! Legyőzte számunkra a Félelmet, a Halált, Örök életet adott! Így válik eggyé a mai igében Karácsony és Nagypéntek üzenete.
Ha karácsony örömhírét életünkben a megváltásért adott hála követi, akkor lehet igazi adventünk, karácsonyunk. Istennek hála, Ádám idén lesz hét éves!
Brokhauzer Sándorné