Amikor azonban eljött az idő teljessége, elküldte Isten az ő Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.
Gal 4,4-5
Isten azért küldte el Jézus Krisztust ebbe a világba, hogy mindazok, akik a törvény rabságában szenvednek, fiakká lehessenek. Mit értsünk a törvény rabsága alatt? Mindazt, ami megköt és lehúz, ami rátelepszik az életünkre és meg vagyunk győződve róla, hogy nélküle nem élhetnénk. Persze a törvény sok mindenre jó is, hiszen megmutatja a valódi énünket, rávilágíthat arra, amivel tele van a szívünk. Ennél többre azonban nem képes.
Amikor megszülettél valakinek a fiaként vagy lányaként jöttél a világra, de bűn vesz körül már kicsi korodtól fogva. Minden tetted, gondolatod csak tovább növeli azt a szakadékot, ami elválaszt Teremtődtől. Mikor pedig valamilyen emberi erővel, jócselekedettel, esetleg magad alkotta szabályokkal el akarod érni Istent, rá kell jönnöd, hogy ez nem megy, sőt még mélyebbre zuhansz a bűnbe. Jézust azért küldte el Isten a világba, hogy ő készítsen utat az Atyjához. Egyedül csak általa mehetünk az Ő közelébe, méghozzá azzal a kiáltással, hogy „Abbá Atyám"(Gal 4,6) és fiak lehetünk.
Évek telnek el és sokszor megfeledkezünk erről, mert már sok mindent tudunk, de nekünk is szükségünk van az evangéliumra, erre a kiáltásra: „Abbá Atyám", mert csak ez az egyetlen kiáltás, ami kiment minket abból a mély gödörből, amibe még hívőként is eshetünk. Jézus által fiak vagyunk és azok is maradunk, még ha az egész világ azt kiabálja nekünk, hogy nem érdemled meg az üdvösséget. Ez persze igaz, de mégis az enyém Krisztus által. Halleluja!
Uram köszönöm, hogy elküldted Fiadat értem is, aki vállalta értem a kínhalát, hogy a fiaddá tegyen engem. Ámen.
Tikász András