„Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!"
Mt 25,13

Jézus ezzel a felszólító kijelentéssel a tanítványokat akarja felkészíteni.

A Máté 24 elején a tanítványok a Templom szépségét mutatják Jézusnak. Jézus pedig úgy válaszol, hogy a Templom sem marad meg az utolsó ítéletkor, mikor eljön ítélni élőket és holtakat. Arra a kérdésre, hogy ez mikor fog megtörténni, nem időpontot jelent ki, hanem idők jeleiről beszél. Azért nem beszél időről, hanem csak jelekről, hogy mindig figyeljenek és a teljes várakozás legyen bennük. Erre két példát is elmond nekik: a szolga hűségét ahogy az Urát várja (Mt 24,45-46), valamint a tíz szűz példázatát, ahogy öt közölük égő olajos lámpással várja a vőlegényt.

Az olaj mint Isten megelevenítő lelkének szimbóluma, az Isteni erő jelképe. Akiknek olaj van az edényükben, azok felkészültek az Úr fogadására.

Tehát hűséggel és hittel kell várni az Urat.

Bárdy Ferenc

Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk!
Máté 25,11
Akik későn jöttek...

Az utolsó nagy, szabolcsi magyar ébredés idején. Jöttek szép számmal az atyafiak az alkalmakra, vágytak élő Igét hallgatni. Ám, magyarokra jellemző pontatlansággal. Egy este, az igehirdető, a harangszó elhallgatása után becsukta a templomajtót. Belülről. Méltatlankodtak a késlekedők, hogy lehet ilyet csinálni? Az igehirdető megevangélizálta őket a kulcslyukon keresztül: látjátok, a mennyek országából is így fogtok elkésni. Szokatlan evangélizáció, de hatásos volt.

Hol voltak a szüzek? Olajat venni. De hát azt korábban kellett volna! Micsoda hanyagság! Bezzeg egyebekre időben ráharapunk, nem halogatjuk. Ne legyünk hanyagok a szent dolgokban!

Ezek a szüzek mindent jól csináltak: imádkoztak, beszerezték az olajat is, csak egy dologban buktak el. A nemtörődömségben! Vizsgáljam meg magam: van-e olajam? Világítok-e, vagy csak „lámpám" van. Azaz a külsőség: megyek templomba, ott vagyok a többiek között, de már rég kifogyott az olaj. Van úgy, hogy bizonyságot is tesz valaki, a szöveg megvan, de már rég nincs élet benne. Mint valaki mondta: a fronton töltöttem a fegyvert aztán lőttem, töltöttem, lőttem, aztán már csak lőttem, lőttem...

Advent a lámpa rendbetételének az ideje. Addig nézzek magamba, amíg nem késő! A lelkileg nemtörődöm ember a vesztével játszik!

Botos Csaba

Ekkor felébredtek a szüzek mind, és rendbe hozták lámpásukat.
Mt 25,7

Ki az, aki szeret várakozni? Egy darabig még igen, talán. De aztán? Hittanórán szoktam kérdezni a gyerekektől: „Hány percet adjunk a későknek?" Akkor válaszolnak: „5 vagy 10 perc." Tovább nem várunk, kezdünk. Úgy várakozni, hogy nem tudjuk, hogy mennyit? Csak várni, amíg valaki, vagy valami megérkezik hozzánk? Pedig ilyen is van az életünkben.... Vőlegényemre, ha jól számolom, legalább 25 évet vártam. Erre a várakozásra viszont fel kell készülni, mert nem tudjuk az időket, nem tudhatjuk, mi történik még velünk közben.

Mind a tíz szűz szeretett volna ott lenni a menyegzőn, meghívót is kapott rá, ott is lehetett volna. A vőlegény viszont késett ésöt erre nem volt felkészülve, mert hiányzott a lámpásukból az olaj. Ők lemaradnak a legjobbról.

A mi szerető mennyei Atyánk a legjobbat készítette el nekünk, az Ő örökkévaló országát, mennyei lakodalmat. Oda vár, oda hív. De mi felkészültek vagyunk-e? Ég-e az életünkben, lámpásunkban az Istentől kapott élet, Jézus élete, az olaj, a mennyei Lélek. Tőle kapjuk, ezt elkészítette nekünk. Isten Szentlelke készít odaátra minket, mert a magunk ereje, lelkesedése nem elég, nem visz át a túlsó partra. Mi csak kiégni tudunk, kormozni magunk körül is, égetni másokat egy-egy helyzetben. Világítani Isten tud bennünk. Ez a dolgunk, minden hívő embernek ebben a sötét világban, amíg nem jön meg vőlegény, vagy amíg nem szólít minket maga elé. Nem az a kérdés, hogy meddig, hiszen bármikor jöhet. Még csak az sem kérdés, hogy elaludtunk-e közben, hiszen elfáradhatunk, emberek vagyunk. Mind a tíz elalszik. De az kérdés, hogy amikor jön a vőlegény, akkor indulunk-e azzal az erővel, ami tőle van, azzal a Lélekkel, ami átvisz halálon és elmúláson?

Petőné Juhász Emília

Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására!
Mt 25,6

Karácsony közeledtével, adventben egyre többször jut eszembe gyermekkorom adventi időszaka. Emlékszem, hogy egy szabolcsi kis faluban, a mi keresztyén, hivő családunk, hogyan készült Jézus születésének megünneplésére. A szüleink (többen voltunk testvérek, kilencen) szívét, egész lényét - és velük együtt gyermekeikét is - a Messiás méltó fogadására való felkészülés (a belső ember megtisztulása, odafigyelés, egymás kedvében járás) töltötte el. Ezt nem csak adventben gyakoroltuk, de ilyenkor ez még hangsúlyosabb lett. Advent várakozást jelent. A hívő ember nem valamit (ajándék), hanem valakit vár: a Messiást, aki az Úr Krisztus. A nagy családunk egy tagja, akinek az életébe szállást kapott Jézus, életének egy szakaszában verseket írt (többek között adventi verseket is). Ezek közül szeretnék megosztani egy verset a kedves olvasóval.

Kapcsos Józsefné

Deákné Török Erzsébet: Adventi várakozás

A szent prófétáknak Isten megígérte,
Hogy népét nem hagyja elveszni örökre.
Megszánta nyomorult, elveszett voltunkat.
Jézusban megszerzé szabadításunkat.

Közeleg már a nap. Készüljünk elébe.
Készítsük az útját, járjunk a kedvében.
Ha a várva várt nap elérkezik végre,
Méltó fogadásban legyen köztönk része.

Jöjj drága vendég! Világ Megváltója.
Bűnünkben vergődik örömhírt hozója.
Jöjj égi gyermek, szüless meg nékem is,
A találkozásra készíts fel engem is.

Jöjj tündöklő csillag! Én drága Királyom.
Szívemet, lelkemet előtted kitárom.
Bár e szív sok undok bűnökkel van telve.
Szenteld meg magadnak, végy lakozást benne.

Mivel pedig a v?legény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak.
Mt 25,5

Késik a v?legény. Már az els? keresztyén nemzedékek Jézus visszavárásának feszültségében éltek; Pál is azt remélte, hogy még életében megtörténik a Visszajövetel. Késik a v?legény. A keresztyének pedig várakoznak - és közben élik életüket a mindennapok szürkeségében. Késik a v?legény - és akik várják, könnyen elálmosodnak. Hiszen éjszaka van, a b?n éjszakája, az istennélküliség fénytelen, vigasztalan, álmosító sötétsége. Mindenki elalszik - és álmodja a maga álmait. Örömr?l, boldogságról, egészségr?l; értelmes, célra néz?, kiegyensúlyozott életr?l. Mindenki álmodja a maga álmait, hogy egyszer majd eljön „a királyfi tán, hófehér paripán". Késik a v?legény.

Mindannyian elálmosodtunk és elaludtunk. Alszunk - de hogyan? Mir?l álmodunk? És mi van a valóság hátterében? Mi lesz az ébredéskor? Nem az a baj, hogy elálmosodtunk és elaludtunk, hanem az, ha nincs olaj a lámpásunkban. Mert kétféleképpen alhatunk. Az egyik a halál nyugalma, a sír „békessége", amikor csak álmodunk az életr?l. Álmodjuk, hogy minden rendben van; álmodjuk, hogy hiszünk Istenben; álmodjuk, hogy a mennyország vár reánk. A másik is álom - az élet teljességében. Pihentet?, frissít?, nyugtató álom. A V?legény várása, olajjal - Szentlélekkel - feltöltekezve. Amikor jön, készen leszünk a bemenetelre - Vele, a lakodalmas házba, az örök üdvösségre...

Loránt Gábor

payday loan online payday loans online payday loans direct lenders

Hoicoi Radio

Play Radio in Popup Window

Tetejére