„Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. Amikor azonban Krisztus, a mi életünk, megjelenik, majd ti is megjelentek ővele a dicsőségben.”

Kol 3,3-4

Minden évben a karácsonyi időszak kezdetén, gondolataim visszatérnek Jézus születésének történetéhez. Ami mindig hatalmas biztonságérzettel tölt el ilyenkor, az az, hogy mennyire valóságos ez a történet. Általában talán nem ezek az ember első gondolatai. Természetesen vannak benne csodás események is. De vegyük észre, hogy kikkel történnek ezek a csodás dolgok.

Egy fiatal, tizenéves, jegyben járó nőt meglátogat egy angyal, akitől megtudja, hogy Isten gyermekét hozza majd a világra, és várandós is lesz. Vőlegényének szintén megjelenik Isten angyala és elmondja neki, hogy a számára bizonyára mélységes fájdalmat okozó, nem várt terhesség valójában egy csoda, és Isten ajándéka. A jászol első látogatói nem világi méltóságok, hanem pásztorok, olyan emberek, akiket valószínűleg a kor társadalma lenézett, de akik elhívást kaptak, hogy jöjjenek, és lássák az Isten dicsőségét a jászolban. Ezek közül az emberek közül senki nem szerepelne a világ szempontjából fontos és nagyra becsült emberek listáján. Mégis ők azok, akiknek Isten elsőként mutatta meg Fiát.

 

A tény, hogy Isten testet öltött, és emberré lett, már önmagában véve is elég lenyűgöző. De ha figyelembe veszem azt is, hogy ki az, akit Isten a Fiának világra hozatalára használt, ez egyszerre tűnik meglepőnek, és bátorítónak. A meglepő ebben az, hogy Isten nem a legfinomabb otthonba, vagy a legbiztonságosabb városba helyezi, és nem is egy olyan családba, amelyik hivatalosan igazolt szülői képességek birtokában lenne. Ehelyett „valóságos” emberekre bízta. Ha találkozhatnánk velük, valószínűleg olyan emberekre emlékeztetnének minket, akiket mi is ismerünk. Pontosan ezek a „valóságos” emberek azok, akikről a karácsonyi történet szól.

Amikor azt olvasom, hogy az életem Krisztusban van elrejtve, hogy már most Krisztus az életem, és hogy egy napon tulajdonképpen is a jelenlétében leszek, és osztozom a dicsőségében, akkor az első gondolatom ez: „Kicsoda? Én? Ez egy szép gondolat ugyan, de én még soha nem tapasztaltam ilyesmit, és én túlságosan egyszerű és átlagos vagyok ahhoz, hogy ilyen rendkívüli dolog történhessen velem.”

De a karácsonyi történet emlékeztet arra, hogy hozzám hasonló embereket használt Isten, hogy az Ő Fiát elhozza ebbe a világba. Nem a gazdagokat, és híreseket, nem a kor fontos embereit, hanem a legegyszerűbb, átlagembereket, akiket a világ még csak észre sem venne, ha mellettük sétálnának el. Isten a gyengéket és a kicsiket használta, hogy beteljesítse terveit.

Én nem tudom elképzelni, milyen lesz Isten dicsősége. De a karácsonyi történet mindig emlékeztet rá, hogy hozzám hasonló, egyszerű, átlagos embereknek mutatta meg a dicsőségét, és ugyanilyenek lesznek azok, akiknek újra felfedi majd.

 

Kedves újpesti testvéreim, örvendezzetek! A mi Urunk hűséges az olyan egyszerű emberekhez, mint ti meg én. Tulajdonképpen úgy tűnik, hogy éppen az ilyen típusú embereket keresi. Így alázkodjatok meg az Isten hatalmas keze alatt, és hagyjátok, hogy felemeljen titeket!  Nem azért vagyunk áldottak, mert azok vagyunk, akik, hanem azért, akik Krisztusban lehetünk. Dicsérjétek Istent véghetetlen kegyelméért! Áldott Karácsonyt!

Steve Gregg

Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt.
Ézs 40,4-5

Többféle úton járhatunk. Járhatunk azon, amin az Isten járat bennünket. Járhatunk a magunk által választott úton. Vagy azon az úton, amit mi ’csinálunk magunknak’. Amikor megyünk elfelé az Istentől. Ami tele van gyötrelemmel, és elvezet a pokol kapujáig. Le kellene lépni róla, vagy visszafordulni, de mégis elhisszük, hogy jó lesz ez nekünk.

Aztán egyszer csak az Úr, akinek hátat fordítottunk, ott jön velünk szembe. Kikerülhetetlenül. És a szálakat, amiket mi oly sok munkával összegubancoltunk, kibogozza, és a vargabetűket, fölösleges kanyarokat egy pillanat alatt egyenessé teszi. Mint amikor ezt mondta: „Legyen világosság! És lett világosság.” Mert Ő a Király, aki szembejön velünk. És övé volt az első szó, és övé az utolsó szó. Ez ment meg bennünket.

Uram, Te látod, az utunk, az életünk.
Mennyit sírunk, mennyit tévedünk.
Utoljára Hozzád érkezünk.

Móréh Tamásné, Ági

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt.
Jn 1,1-2
Új kezdet

A kezdet kérdése minden idők egyik legizgalmasabb kérdése. Hogyan kezdődött a világ? Hogyan kezdődött az élet? Hogyan kezdődött az én személyes életem? A Biblia válasza a kezdetre Isten. „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet." (1Móz 1,1) A világ és benne az ember nem személytelen erők produktuma, hanem egy szerető és mindenható Isten 'igen jó' alkotása.

A kezdetnél is fontosabb kérdés azonban az új kezdet. Az egykor tökéletes szépségű világ ma a pusztulás szélén áll. Az egykor Isten képét hordozó ember ma torzkép. Amit életnek hívunk, nem sokban különbözik a haláltól. Létezik megoldás? Lehetséges újat kezdeni? János szerint igen. „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben Istennél volt" (Jn 1,1-2) Az Ige Jézus Krisztus, Ő kezdetben az Istennél volt. A karácsonyi örömhír az, hogy ez a Jézus, aki az Istennél volt, aki maga is Isten, a történelem egy pontján emberré lett. Mint ember tökéletes életet élt, keresztáldozatával pedig tökéletesen eleget tett bűneinkért. Jézusért és Jézussal lehet újat kezdeni.

Szabó László

„Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr."
Lk 2,15b

Érdekes megfigyelnünk, kiknek adta hírül Isten a nagy örömhírt, hogy Fia megszületett. Először a birkáikat legeltető pásztoroknak. A pásztorok kicsit lenézett, kitaszított emberek voltak. Hónapokig éltek a várostól, az emberektől távol, a nyájukat terelgetve. Az 'illatuk' sem lehetett túl kellemes az állatok közelsége miatt. Isten mégis jónak látta, hogy velük ossza meg először a jó hírt. Nem a papokkal, nem az írástudókkal, nem a 'fontos' emberekkel.

Később pedig napkeleti bölcsek követték a fényes csillagot, s gazdag ajándékot hoztak Isten Fiának. Szegények, és gazdagok, tudósok és tanulatlan emberek járultak a jászolhoz.

Számomra ennek gazdag üzenete van: Isten nem személyválogató, mehet hozzá mindenféle ember. Ő nem veti meg azokat sem, akik a világ szemében megvetendők.

Amikor Jézus tanítványokat választott maga mellé, az ő szempontja sem az volt, hogy egy szupercsapatot hozzon létre. Halászok, vámszedők, esendő emberek lettek a választottai, a barátai. Egy közös volt bennük, ami a pásztorokra is igaz: hogy igent mondtak Isten hívására.

Isten ma sem azt kéri tőlünk, hogy tökéletesek legyünk, hanem hogy legyen kész a szívünk igent mondani neki. A karácsony előtti hajszában csendesedjünk el egy kicsit, és menjünk el mi is lélekben Betlehemig!

Loránt Anikó

Hoicoi Radio

Play Radio in Popup Window

Tetejére