Varró Dániel: Verses levél Mihályffy Zsuzsannának
Kedves Zsuzsi! Bocs, hogy nem írtam eddig.
Szivemre ült a mázsás seggü õsz,
és nem volt bennem semmi szufla keddig.
Ma jól vagyok már. Verset írni bõsz.
Úgyhogy te most a végtelenbe nõsz,
mert hát a vers örök... örök? Naná.
Ahogy a jó Shakespeare úr mondaná.
Te mit gondolsz a dráma szemcsirõl?
(Ha már így szóba hoztam Vilmosunkat.)
A tudni vágyás benned nem csitul?
Nem bólongsz rajta el? Mert engem untat.
Elbágyaszt ez a lomha léptü, punnyadt
analizálgatás - mondd meg, miért köll
kihúzni minden szõrt egy szó fülébõl?
Aztán itt ez a seminar paper.
Az idõ egyre durvábban molesztál
- én kergetem, de úgyis õ kap el
(szemrím! hohó, de régi vágyam az már) -
és még a témám sem tudom mi lesz, bár
most vettem egy újféle Hamletet.
Kár, hogy nincs egy kész esszém, mint neked.
Mért nem járunk mi több órára együtt?
Fonetikára például. Hiba.
Hogy lófráló elménket ráncba szedjük,
legkesztyüsebb kéz a fonetika.
És véresnek se véres annyira.
Nem mondom, néha pár masni aláhull,
de nem egy Macbeth Nádasdy tanár úr.
Ennyit a suliról és Wiliamrõl.
(Hülyézz le kérlek, hogyha nem igaz,
de úgy látom, hogy úgy látja az embör,
hogy ez a kettõ egy és ugyanaz.
Köröttünk égig ér a giz, a gaz,
s ha kérdik: nincsen itt virág? De van -
felel a kórus - Shakespeare William.)
Beszéljünk másról! Persze nincs nagyon más,
mint rozsdalé és elhullt nyári ének.
Mint kurta kedv és végtelen busongás.
S most hogy adtunk egy óra fórt az éjnek,
a nappalok ripsz-ropsz körmünkre égnek.
Az utca vak. A fák pucérra fagynak.
És a jugók is 7:1-re legyaktak.
Hiszen tudom, hogy átkozott a fajtánk,
tudom, a futball foszlik, mint a zokni,
tudom, a félénkség hoz annyi bajt ránk...
De tíz perc alatt három gólt beszopni!
Nem hiszem, hogy ezt meg lehetne szokni.
Mert ilyen nincs. Még viccnek is fanyar.
Az ember szégyelli, hogy kismagyar.
De magával cipelt a hév. Bocsánat.
A hajnal vére lassan elered,
és én csak egyre jártatom a számat.
Meg sem kérdeztem, mi van teveled.
Írj! Várom mielõbbi leveled.
Nevess sokat. Hívj föl, ha bármi kell.
Szia. Ölel barátod, Dániel.