„Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!”

Máté 22:9

Nem erőszak a disznótor! – szokás mondani. És valóban nem az! Pedig még disznótornál is jobb helyre kaptunk meghívást: az Isten Fiának lakodalmába. Oda, ahol nem holmi meghívottak vagyunk, hanem ahol mi lehetünk a menyasszony! Nem kevesebb történik, mint meg akar esküdni velünk az Isten Fia, mégpedig örökre. És ezt utasítja el, ezt látja rossznak a mi vaksi szemünk!
Gondosan elkészült minden, csak menyasszony nincs. Micsoda tragédia! Becsaptad a kérődet! Hazudtál neki, hitegetted őt, aztán szégyenben hagytad! Elkészült mindennel, és szerelmes szíve majd belepusztul abba, hogy a menyasszony sehol!
De Ő olyan vőlegény, aki nem tud meglenni egyedül. Elmegy a világ végéig, hogy menyasszonyt találjon magának. Így jut el hozzánk az országút szélén lévőkhöz, a csonkabonkákhoz, a Kárpát-medencébe, és ezeket viszi be, ezeknek esküszik örök hűséget. Különös ízlés, nemde? De ezzel van nekünk szerencsénk! Másként, ha a hibátlanokhoz, a makulátlanokhoz jött volna, mi lett volna velünk, magunkfajta emberekkel?
Így lettünk mi az Ő büszkesége, drága menyasszonyai. Ne hozzunk szégyent felkarolónkra.
Egy fiatalember elment egyszer egy bordélyházba: ám beleszeretett az ott lévő egyik hölgybe és a feleségül vette. Soha fel nem emlegette a múltját, mert nagyon szerette. Aki pedig szeret, az se lát, se hall és nem is emlékezik. Pontosan ezt tette velünk is Vőlegényünk.

Botos Csaba

„Íme, elkészítettem az ünnepi lakomát, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van, jöjjetek a menyegzőre!”

Máté 22:4

Jézus megígérte, hogy amikor elérkezik az Atya által meghatározott idő, újra eljön a földre. Amikor eljön, feltámasztja a halottakat, akik az élőkkel együtt odaállnak majd Isten trónja elé, hogy meghallgassák ítéletüket. Azok előtt, akik hittek, megnyílnak a menny kapui. Azok mögött, akik elutasították őt, bezárulnak a pokol ajtói.
A királyi menyegzőről szóló példázatában Jézus bepillantást ad nekünk - egyebek mellett - a mennyei élet mindennapjaiba. Az első, amit ezzel kapcsolatban elmond, hogy az irányítás nem az emberek, hanem Isten kezében lesz. Honnan lehet ezt tudni? Onnan, hogy a példázatban nem a meghívottak, tehát az üdvösséget ajándékba kapó emberek rendezik a lakomát, hanem a király, aki Istent jelképezi.
Ő határozta el, ő tervezte meg, és ő kivitelezte azt elejétől a végéig. Nem mi leszünk tehát azok, akik meghatározzák majd a mennyei élet eseményeit, de ez nem is baj. Isten mindenható, bölcs, és szeret minket. Nincs annál jobb, mint amikor ő vezeti az életünket.
A másik, amit Jézus elárul, hogy a mennyei élet, amit Isten készít számunkra, felülmúlja majd minden elképzelésünket. A király ökröket és hízott állatokat vágatott le, amit szakácsai elkészítettek, majd felszolgáltak a palota termeiben. Mindenét odaadta, amije volt, hogy örömöt szerezzen fiának és vendégeinek, ami feltehetően sikerült is neki. A királyok Királya azonban, akinek egyetlen szavára előállt a mindenség, még ennél is többet adhat, és többet is akar adni nekünk. Egy tökéletes szépségű világot, amelyben nincs bűn és fájdalom. Egy világot, amelyet betölt Istent szentsége és szeretete.
„Jöjjetek a menyegzőre!”

Szabó László

Ürögdi Ferenc: Minden ádvent

Minden ádvent kegyelem:
Vétkem jóvá tehetem.
Minden ádvent vigalom:
Isten Úr a viharon!
Minden ádvent érkezés:
Átölel egy drága kéz!
Minden ádvent alkalom:
Győzhetsz saját magadon!

Minden ádvent ítélet:
Így kellene s így élek!
Minden ádvent remegés:
Isten felé epedés!
Minden ádvent ima is:
Uram, fogadj be ma is!
Minden ádvent szeretet:
Betlehembe vezetett,
Köszönd meg hát a csodát:
A világ karácsonyát!

„A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.”

Lukács 2:12

A világmindenség Urának megszületését jelek kísérték. Jelek, melyek jelezték, hogy kicsoda született. A napkeleti bölcsek látták „az ő csillagát napkeleten”, amely azt hirdette számukra, hogy megszületett a „zsidók királya”, aki ugyanakkor isteni tulajdonságokkal is bír, hiszen imádni akarták őt. Heródes is sejtette, kiről lehet szó, mert a nép írástudóit afelől faggatta, hogy „hol kell megszületnie a Krisztusnak”.
De mit jelez, mit jelent a pásztoroknak adott kijelentés? Az Úr angyala hozta a hírt: „íme nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra:…” Vegyük sorra a jel üzenetét!
Kisgyermeket találtak, aki újszülöttként jött a világra: mint Te meg én. A világmindenség Ura emberré alázkodott, hogy minket majd felemeljen „boldogságos ég felé” (328. dicséret, 3. vers).
„Bepólyálva fekszik”: gúzsba kötve, tehetetlenül – „nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel…”. Kiszolgáltatott volt, akárcsak 33 évvel később a golgotai pribékeknek…
„A jászolban”: a világmindenség Ura nem a római császár fiaként született (bár az is nagy megalázkodás lett volna Tőle), nem is Heródes palotájában (mint ahogy a napkeleti bölcsek hitték), még csak nem is a vendégfogadó házban (ahol nem volt számukra hely), hanem állatok közé – egy szülő nő és egy újszülött számára a legnyomorúságosabb körülmények közé.
Vajon a világmindenség Ura megszülethetett már a szívedben is? „Ó kedves vendég, nálam szállj, bűnömtől ne iszonyodjál, jöjj be hozzám, te szolgádhoz, szegény megtérő juhodhoz!” (316. dicséret, 13. vers).

Loránt Gábor

„Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az Úr előtt! Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében lévő nyáj vagyunk.”

Zsoltárok 95:6-7

„Jöjjetek” – minden így kezdődik! Elindulni, elkezdeni valamit mindig nehéz, de ha rávesszük magunkat óriási felismerések és megtapasztalások birtokosai lehetünk.
Találkozás az Úrral – mindig ez a vízválasztó! Mit teszel, ha meglátod Istent? Talán épp valaki beszél róla, és ez kiakaszt; talán épp tele vagy bajjal és nyomorúsággal és ezért mérges vagy rá; talán nem is látod, mert lelkileg vak vagy. Hát nem ismered az alapszabályt? „legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.” (1Pt 5,5) Nézd meg milyen a valódi találkozás: „boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre”.
Helyes önismeret – mindig ettől függnek kapcsolataink! De az önismeret értelmezhetetlen Isten nélkül. Autó sofőr nélkül, kazetta magnó nélkül, számítógép felhasználó nélkül. Csak teremtettségünkben, megváltottságunkban és megszentelődésünkben találhatjuk meg önmagunkat, „az Úr előtt! Mert ő a mi Istenünk”. Csakis Istennel való kapcsolatunk tesz minket szabaddá mások felé.
Biztonság és közösség – talán titokban mindig is erre vágytunk. Van e nagyobb biztonság, mint Atyai kenyeret enni, mint Teremtőnk kezében lenni? „mi pedig legelőjének népe, kezében lévő nyáj vagyunk”. Ha ezt átéljük, örömöt nyújt a közösség és az együtt Istenhez való tartozás.
Jöjj! Alázd meg magad Jézus jászla előtt! Lásd meg Őt! Ismerd fel hová tartozol!

Brockhauser Tamás