„Valóban nagy a kegyesség titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a népek között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben.”

1Timóteus 3:16

Tudsz titkot tartani?
Valami rejtett, a hétköznapok forgatagában „megbúvó” jelenségről van itt szó. Olyan dologról, amelyet csak a „beavatottak” ismernek fel, bár itt van mindenki más szeme előtt is. Rejtett, mert valami (vagy valaki) eltakarja: lehet, hogy aggodalmaskodásod, lehet, hogy túlzott teljesítménykényszered; lehet, hogy laza lustaságod; vagy éppen a karácsonyi vásárlás „konzumidióta”-képző, mindent és mindenkit magával ragadó folyama.
Mit vársz az idei Karácsonytól? Egy újabb ajándékot, amit előbb-utóbb úgyis megunsz? A családi szeretet megélését, amely oly annyira labilis, különösen ezekben a napokban?
Fedezd fel, fedezzük fel együtt ez a TITKOT, amiről ír az apostol! ŐT, aki megszületett, azért hogy te megigazulhass. S ezt látták sokan - mindenféle lények: angyalok, emberek, állatok. És hirdették, ujjongva kiáltották, énekelték a betlehemi éjszakába, hogy valami, ami eddig rejtve volt, az most napvilágra („csillagvilágra”) került!
Ez a valami rejtve lévő titok vagy megértett örömhír idén Karácsonykor számodra?
Mert valóban nagy a kegyesség titka....

Bárdi Árpád

„Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az Úr, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! - mondja a Seregek Ura.”

Malakiás 3:1

A prófécia szerint az Úr előtt egy követ egyengeti az utat. Tudjuk, hogy Keresztelő Jánosban beteljesedett ez a prófécia.
Ez az Ige azonban számunkra, Isten népe számára azt a bizonyosságot hirdeti, hogy az Úr érkezését nem lehet megakadályozni: Ő jön, szól, tanít, vigasztal, megvált; itt van közöttünk, Igéje és Lelke által.
Tehát Ő megérkezett, eljött: megváltott emberek vagyunk a Jézus Krisztusban.
Ő folyamatosan velünk van Igéje és Lelke által.
Ő visszajön majd, és övéi számára teljessé teszi a megváltás művét.
Ő az Isten megváltó, szerető szövetségének követe.
Templomába, azaz népe, övéi közé jön.
Az ígéretek már beteljesedtek, de várjuk, hogy maradéktalanul miénk lehessen az Úrral való zavartalan, boldog és teljes közösség. Ez után vágyódik a szívünk, Itt lesz ez "hamar" "jön már", az Úr időszámítása szerint. Addig pedig hűséggel szolgáljuk az Ő dicsőségét és a ránk bízottak javát, Krisztus ügyét, ebben a világban, a magunk helyén.
A próféta annak eljöveteléről beszél, „aki után vágyódtok”. Isten Jézus Krisztusban azzal ajándékozta meg az embert, amire valóban vágyódik. Sokszor úgy gondoljuk, hogy kézzel fogható tárgyak betölthetik vágyainkat. Isten azt adja, amire valóban vágyódunk. Jézus Krisztusban adja az Ő szeretetét, békességét, bűnbocsánatát. A megváltás drága ajándékát. Hiszen ez az, amire igazán szükségünk van, amire igazán vágyódunk.
Az idei adventi készülődés, karácsony erősítsen meg bennünket abban, hogy Jézusban egykor nem csupán egy kisded, hanem Megváltónk érkezett meg.

Steinbach József

„Amit az angyalok hirdettek, azt a pásztorok meghallották és a szívükbe fogadták, elhitték és elmentek személyesen meggyőződni az üzenetről.”

Lukács 2:17

Mikor mindent az üzenet szerint találtak, megnyílt a szívük, szájuk a jászolban fekvő Úr Krisztusról szóló bizonyságtételre. Az Ige testté lett. A jászolban fekvő kisgyermek a régen várt Megváltó, akik közénk jött, hogy a benne lévő hit által el ne vesszünk a bűneink miatt! Jött, hogy a kárhozattól megmentsen engem.
Erről beszéltek a pásztorok. És ma, amikor sok helyen látjuk a jászolábrázolást a kis Jézussal, ma miről beszélünk?
A pásztorok elmentek Jézushoz, ma is ilyen személyes találkozásra van szükség Jézussal. Hirdetni, hogy ő a Megtartó nekem is, neked is. A pásztorok mindezt hirdették a gyermek felől.
Isten segítsen bennünket arra, hogy örömmel és hálával tudjunk az Úr Jézus Krisztusról bizonyságot tenni, hogy ő az én Megváltóm, aki érettem és helyettem vállalta a keresztet. Erről szól az alábbi ének is:
Azért jött Jézus, hogy megkeressen, a kárhozattól megmentsen engem,
Hogy megragadjon áldott kezével, üdvösség útjára vezessen el.
Hogy Őt követve minden lépéssel Néki szolgáljon életem,
Őt áldja mindig életem.
Azért jött Ő, hogy megtartson engem, a kárhozattól megmentse lelkem.
Szívem előtte, íme, kitárom, Az Ő békessége hadd töltse be.
Legyen örökké az én királyom, Legyen áldott az Úr neve!
Örökké áldott szent neve!

Nerada Mátyás

„A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.”

János 10:10

Egyszer betörtek a vidéki házunkba. Elvitték a tévét, a számítógépet, különféle eszközöket, de még a plüssmackókat (!) is. (Ez utóbbit nem bánom, csak csodálkozom rajta. Mindegy hogy mi, csak vigyük!) A számítógépért viszont főleg azért búsultam, mert megannyi személyes írásom, levelem volt rajta. De a legerősebb érzésem a megaláztatás volt. Hogy szennyes kezek turkáltak a polcainkon, a fiókjainkban, az életünkben.
Igen, a tolvaj azért jön, hogy lopjon. De ugyanígy érezhetjük azt, hogy meglopnak minket nap mint nap: nyelvünket durva, trágár szavakkal alacsonyítják le, munkával szerzett pénzünket a reklámok akarják kiénekelni belőlünk, a pénztárnál baleknak néznek minket, az igaz barátságra rögtön a homoszexualitás bélyegét sütik, a hitünket sárba rántják, megtapodják.
Jézus azt kéri Atyjától, hogy óvjon meg minket a gonosztól. Életet kínál, olyan életet, ahol a tolvajért is lehet imádkozni. És ez gazdagságra fordítja a veszteséget is.
Ő mondja azokról, akik új életre keltek: „Tudok nyomorúságodról és szegénységedről, pedig gazdag vagy.” (Jel 2,9)

Csősz Sándor