„Akkor megjelenik az Ember Fiának jele az égen, és meglátják az Ember Fiát eljönni az ég felhőiben hatalommal és nagy dicsőséggel."
Mt 24,30
Regényben fordult elő, hogy egy koldus és egy királyfi ruhát cserélt, s a toprongyos külsejű, valóságos királyfi belecsöppent az alvilági koldusélet kegyetlen valóságába. Konfliktus-sorozatok, kudarcok és megszégyenítések zuhataga után gúnyözön áradata fogadja, amikor királyi atyjáról, valóságos birodalma dicsőségéről szól. Mivel szennyes, szakadt a külseje, hihetetlennek tűnik minden szava.
Amikor az Isten Fia testben közöttünk járt, védtelenül, kiszolgáltatottan élte napjait ebben a kegyetlen, megsötétedett ember-világban úgy, hogy minden dölyfös, őrjöngő belevághatott az arcába és gúnyt űzhetett vele. Akkor ezt sokan meg is tették.
„Az övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be őt." (Jn 1,11) Jézusnak sorsa volt - égi forgatókönyv szerint, itt a közöny és a gyűlölet bolygóján. „Az ige testté lett, és lakozott miközöttünk, és láttuk az Ő dicsőségét..." (Jn 1,14) De csak a hit szemével, ha kevesen is.
Ez nem meseszerű kaland, megtévesztő látszat, valami megrendítő isteni színjáték volt, hanem egy végzetes, halálosan komoly, véres valóság.
Egyszer majd - ahogyan Ő ezt az övéinek értésére adta - az igazi, a Valóságos Királyfiú újra ruhát cserél: leveti a szánalmas, sokaknak talán megtévesztő külső ruháját és Jézus Krisztus úgy fog megjelenni minden élőnek, ahogyan most is hatalommal uralkodik az Atya jobbján. Félreismerhetetlenül leleplezi valós önmagát mindenki szeme előtt. Azok előtt is, akik várják, de azok előtt is, akik nem várják.
„Bizony, hamar eljövök!" „Jövel Uram Jézus!"
Mikó László
Czakó Jenő: Karácsonyi Kánon
Meglátogatta népét az Úr
E régi hír, ím örökre új.
Megfáradott, megterhelt szív:
Te vagy az, Érted jött, Téged hív.
Nép, aki éjbe' s sötétbe' járt,
Lát szívvidító reménysugárt:
Eljött az Úr, emberré lett;
Győzött a hajnal az éj felett.
Örülj szívem, hát örülj nagyon,
Neked virradt meg e szent napon.
Jézus keres, légy készen hát,
Örömmel fogadd az ég urát.