2009. október 10.
A művészi szépség, illetve a természeti szépség befogadása összefügg egymással. Ahogyan Wilde rámutatott, a művészet nem csupán megtanít minket arra, hogyan és mit értékeljünk a természetben. Ami szép, az a természetre mint olyanra emlékeztet bennünket – arra, ami az emberen és az ember által alkotott dolgokon túl van –, s ennélfogva serkenti és elmélyíti bennünk a minket körülvevő akár élettelen, akár lüktető valóság puszta kiterjedésének és teljességének érzetét.
E felismerésnek – ha egyáltalán felismerés – van egy örömteli mellékterméke: a szépség visszanyeri szilárdágát és kikerülhetetlenségét mint olyan ítélet, melyre szükségünk van, hogy értelmezni tudjuk energiáink, vonzalmaink és rajongásaink jó részét; és a bitorló fogalmak nevetségesnek tűnnek.
Képzeljék csak el, hogy azt mondják: „Milyen érdekes ez a napnyugta.”
(Susan Sontag: Elmélkedés a szépről)
Elhangzott művek listája:
Kassák Lajos: Budapest
Nemes Nagy Ágnes: Tájképek. Kertváros
Rakovszky Zsuzsa: Város, este
Nemes Nagy Ágnes: Város, télen
Babits Mihály: Utca, estefelé
Füst Milán: Tél
Örkény István: Budapest
József Attila: Külvárosi éj
Nemes Nagy Ágnes: Tájképek. Éjfél
Kassák Lajos: Az utak
Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség
Tóth Árpád: Körúti hajnal
Varró Dániel: A Németvölgyi úttól az Ajtósi Dürer sorig
Nemes Nagy Ágnes: Tájképek. Dél
Kányádi Sándor: Pillanatkép
Csorba Győző: Tevékeny ősz
Nagy László: Tenger, pokoli tündöklésed
Pilinszky János: Egy szenvedély margójára
Kányádi Sándor: Eső
Áprily Lajos: Éjjeli zene II.
Arany János: A tölgyek alatt (Margitsziget)
Nemes Nagy Ágnes: Fák
Tandori Dezső: Az újra-lombzöld az újra-közökkel
Csorba Győző: A fák példája
Kassák Lajos: Magányos fa a parton
Kányádi Sándor: Ahogy a folyó
Petőfi Sándor: A völgy s a hegy
Nemes Nagy Ágnes: Nyíló gesztenye
Áprily Lajos: Tetőn
Nagy László: Bakony
Ady Endre: A Gare de l’ Esten
Radnóti Miklós: Nem tudhatom
Kányádi Sándor: Mikor szülőföldje határát megpillantja