Az okosak viszont lámpásukkal együtt olajat is vittek korsóikban.
Mt 25,4

Sokszor büszkék vagyunk arra, hogy pallérozott elmék vagyunk. De Isten Igéje szerint csak az az okos, aki a Vőlegényt - vagyis Jézus Krisztust, lámpását olajjal megtöltve várja. A Bibliában az olaj Isten megelevenítő Lelkének szimbóluma.

Kérdés: várod-e Krisztus dicsőségben való visszajövetelét? Az én szívem sokszor mondja: Uram, ne még, az enyémek még késnek!

Egy gyermek, napokkal előbb készül egy iskolai kirándulásra, a család már hetekkel előbb egy nyári üdülésre. Számba vesszük, mi hiányzik, mi szükséges, mit kell még beszerezni.

Csak a hosszú útra, az örökkévalóságra megy a legtöbb ember készületlenül. Szeretné most Isten füledbe kiáltani: jön a Vőlegény! Van-e lámpásodban olaj? Isten lelke világít-e az életedben? Átsüt-e a szavaidon, tetteiden, melegíti-e a körülötted élők életét? Mint a lámpafénybe tartott papírpénzben a vízjel, úgy látszik majd meg az Ő ragyogásában, hogy 'lelkes' vagy-e, van-e lámpásodban olaj. Ha nincs, ma még vehetsz, Krisztus kínálja számodra is szeretetét és kegyelmét. A jelek azt mutatják, hogy nincs sok idő. Ne késlekedj! Hadd örvendezzünk együtt az Ő színe előtt.

Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét
Legfőképpen az igaz hitért!
Hogyha jő a végóra, mellénk álljon,
Hazatérésre készen találjon, könyörüljön.

Brokhauzer Jánosné

„Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok."
Lk 21,28

Advent időszaka remek alkalom a számvetésre. Az egyre hosszabbodó téli esték, a hideg és a minket körülvevő természet telente ismétlődő „halála" csak fokozza e számvetés szükségét bennem. Sokan melankolikus hangulatba is kerülnek. A borzongós délutánokon olyan jólesne egy kis arcot pirító napfény... A nagyvilágban zajló rettenetes dolgok nyomasztóvá dagadnak a szívekben: természeti katasztrófák, új és ismeretlen járványok, őrjöngő agresszió és önzés... Nem meglepő, hogy „az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár." Úrrá lesz a felismerés: milyen felfoghatatlanul aprócskák sebezhetőek, tehetetlenek vagyunk mi ebben a körülöttünk irgalmatlanul zubogó és zakatoló gépezetben. Összezavarodtunk ebben az ember ellen fordult, önmagunkat és földünket felégető világban. De csak Isten nélkül! Kik Istennel élünk - micsoda irgalmazó kegyelem - nincs okunk összegubózva reszketni. Jézus Urunk mondja: „Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok."

Micsoda Advent hát a miénk! Nem küldenek padlóra félelmeink e vészt és szörnyű véget generáló világban. Hát nem csodálatos? Krisztus a föld pusztulásáról tanítva hívei megmenekedéséről beszél. Megváltónk szavaiba kapaszkodva a végidőkben is felegyenesedve járhatunk. És fejünket felemelve az evilági kínlódásból milyen tisztán látszik a horizont! Látszik, ahogy elválik föld az égtől, hegy a csillagoktól. Hogy letisztul bennünk: lelkünk Krisztust várja- növekedjünk együtt ebben advent napjaiban.

Lazsádi Réka

Hűséggel és szeretettel gondolt Izráel házára, és látták a földön mindenütt Istenünk szabadítását.
Zsolt 98,3

Ez a Zsoltár éneklésre, ujjongásra, örvendezésre buzdít bennünket. Minek örül annyira a zsoltáros? Nem egy újabb szerzemény, egy új számitógép vagy egy új cipő az oka, hanem maga az Úr! Maga az Úr rejtőzik minden örömforrásában! Azt olvassuk, hogy az Úr csodákat tett. Az Úr szabadulást szerzett, nyilvánvalóvá tette igazságát. És hűséggel és szeretettel gondolt népére, Izraelre.

Keresztény hitünknek nagy előnye, hogy mindig van minek örvendjünk. Hisz ha a dolgok nem is úgy mennek, ahogy szeretnénk, Istenünk mellett 'a remény hal meg utoljára'. Hisz Urunk hűségében és szeretetében mindig bizonyosak lehetünk, és mint Atyánk, Ő mindig a javunkat akarja, nem hagy bennünket magunkra. A nehezségek közepette is figyelmeztet bennünket, hogy „Ujjongjatok az Úr előtt az egész Földön!" (4.v.), mert van miért! Az Úr elküldte szabadítását Krisztusban, hogy a Földön mindenütt lássák, hogy van remény és kiút! Minden nap egy ajándék Istentől, és egy lehetőség arra, hogy jobban megismerjük Őt. Szívünkben készüljünk Urunk dícséretével a karácsonyra! Ismerjük fel és köszönjük meg Teremtőnknek a napi figyelmességeit, szeretetének megnyílvánulásait! A hófedte vagy napsütéses téli tájat, egy kedves mosolyt, egy szívhezszóló igét, egy régnemlátott jóbarát jelentkezését, bármit. A nehéz körülményeken persze nem mindig tudunk változtatni, de a hozzáállásunkon (Isten segítségével) igen! Az Úr hűséggel és szeretettel gondol ránk, hát lássuk mi is a Földön mindenütt az Ő szabadítását!

Az Úr fénye áttör minden sötétséget!

Horváth Virág

Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében.
Lk 2,19
Mit őrizgetsz?

Embere válogatja, hogy ki-ki mit, hogyan és hol őrizget. Bélyegeket albumban, szalvétagyűjteményt otthon, játékprogramot a laptopon, cukrot a kamrában. sörösdobozokat a szekrénytetőn, képeket a falon, dokumentumokat a számítógépen, pénzt a bankban,stb.

Mária is őrzött valamit, valamilyen 'dolgokat' a szívében; de ez más volt, máshogyan gondolkozott erről, mint mi tesszük a saját őrizgetett és „szívünkben forgatott" dolgaink kapcsán.

Eszembe jut gyermekkorom, úgy 10-12 éves lehettem, amikor a Csillagok Háborúja című mozifilm volt a csúcs (ugyanezt kapjuk ma is, csak más köntösben). A filmről készült fényképeket nagy izgalommal gyűjtögette az egész osztály, így én is. Nehezen összegyűjtögetett zsebpénzemet teljes szívvel költöttem erre, és büszkén őrizgettem, mutogattam osztálytársaim előtt Solo kapitány fekete fehér portréját, vagy a Millenium Falcon nagyméretű színes képét. Össze is jött egy spirálfüzetnyi gyűjtemény. Egyik barátom édesanyja tette fel a kérdést: „Nem gondoljátok fiúk, hogy pénzkidobás erre költeni a pénzeteket?" Hát nem gondoltuk.

Majd eltelt 10 év, a képek megfakultak, s számomra az egész gyűjtemény elvesztette régi értékét. Akkor már valami mást gyűjtögettem, őrizgettem. A Csillagok Háborúja képsorozatomra, azóta gyerekkori nosztalgiával gondolok vissza. Azóta folyamatosan telnek az évek, és mindig van, amit éppen nagyon meg szeretnék őrizni, amiről nagyon sokat gondolkozom.

2009 adventjén olyan jó lenne megtalálni, esetleg újra rálelni - neked is, nekem is - arra, amit Mária őrizgetett és forgatott a szívében: Jézus Krisztus megszületésének örömhírére.

Bárdi Árpád

„Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva."
Lk 12,35

Álljunk készen. Tudjuk, hogy a földi életünk véges, de azt nem tudjuk, mikor ér véget. Isten szól hozzánk. Beszél velünk. Mégis sokszor süketek vagyunk arra, hogy meghalljuk, mit kér.

Álljunk készen az Útra, a hitben járásra. Legyünk felkészülve a holnapra, a jövő hétre, következő évre. Az egész életünkre döntsük el, hogy követjük az Urat, bármi áron!

Legyen derekatok felövezve: legyünk felkészülve a nehézségekre, harcoljuk meg a hit harcát, ahogy Pál apostol mondja az Efezusi levélben „Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok."

Legyen lámpásotok meggyújtva: a hívők feladata, hogy világítsanak a körülöttük élők számára, hogy elvigyék a Jó Hírt minden embernek.

Karácsonykor, ahogy mi, Isten gyermekei már tudjuk, megünnepeljük Megváltónk születésének ünnepét. Megünnepeljük, hogy az Úr egy csodálatos ajándékot készített a számunkra. De sok a szomorú, depressziós ember ezen az ünnepen is. Biztos, hogy a közelünkben is vannak olyanok, akik szomjazzák az Ő Igéjét. Várják, hogy végre betöltsük Isten ránk bízott feladatát, végre felgyújtsuk lámpásunkat, míg a sajátjukat meglelik.

Kérjük Urunkat, hogy használjon minket abban, hogy a körülöttünk élők is megkaphassák életük legnagyobb ajándékát.

Kalotay Kinga

Hoicoi Radio

Play Radio in Popup Window

Tetejére